Most, hogy megtudtuk az ideiglenes felvételi rangsort, és lőn rajta gyerekeim neve, megnyugodhatunk, az élet szinte visszatér a megszokott kerékvágásba.
Kifelejtettem anno a nagy izgalomban, hogy Kisebbem is középiskolába vágy. Mivel ő még nem elég érett, így a hatosztályos gimnáziumot céloztuk be, lesz, ami lesz alapon. Úgy néz ki, eme gyerekem is bejutott a középiskolások szűk rétegébe :)
Végleges adataink csak április végén lesznek, de szorgosan morzsolgatjuk ama rózsafüzért.
Miután az iskola-ügy elnapolva, így lányaim végre visszatérhettek átlagos rózsaszín tinilánylétükhöz.
Ami mostanában a frizura-kérdésben csúcsosodik ki.
Hajukról, illetve az azzal járó procedúráról már írtam emitt:
http://www.mindigno.hu/a-mint-anya/528-h-mint-hajbaj
Azóta Nagyobbom haja tépett fazonúvá vált, ám ennek semmi köze szigorú anyai kezemhez, az ő döntése volt, nem mellékesen némi készpénzt is kapott combig érő hajkoronájáért. Így a sampon, balzsam, folyóvíz mellett többhavi zsebpénzt is sikerült megsórolnom agg napjaimra :)
Kisebbem haja nem változott, még mindig extrasűrűségű. Ha létezne antiBánfyhajszesz, törzsvásárlója lennék.
Kamaszkoruk velejárója a haj különféle frizurákká való átalakítása, amihez általában az én segítségem szükségeltetik. Leginkább ollóval fognék neki, de ez túlmegy lélektani határukon, maximum a hajvasalót illetve göndörítőt használhatom, ám azt heti rendszerességgel felváltva. Az én tiniéveim ezen a téren jóval egyszerűbbek voltak, combig érő hajzuhatagom befontam reggelente, ez volt a hétköznapi frizurám, hétvégente kibontva ugyanez. Persze, akkor még nem dívott a haj pénzzé tétele, így nőhetett meg ily hosszúra. Pedig az árából már most békés aggkorom lehetne :)
Csemetéim azonban hol szögegyenes hajra vágynak, hol édes loknikat szeretnének, mint Shirley Temple-nek korai filmjeiben :) Én pedig hol egyenesítek, hol göndörkézek igény szerint. Cirka két-három órás elfoglaltság vasárnap délutánonként, amikor más, jóérzésű ember épp a rántotthusi okozta rémálmait nézi lelke tévéjén. Nekem ez a relax mostanában.
Bezzeg, ha a Hufnágel Steve, vagyis a mi világunkra lefordítva, Nagyobbom mégis a B-pályát választja középiskolai tanulmányai megkezdésében, fodrásztanulóvá válna jövőre. Késő bánat, most magamnak kell munkás hétköznapjaim záróakkordjaként online hajkezelést tanulni.
Olykor cseppet sziszifuszinak érzem a munkám, mivel este két Shirley Templenek adok jóéjtpuszit, ám reggelre két Alice Cooper botorkál ki a gyerekszobából. És ez nem csak a frizurájukra értendő :)
Két lehetőségem maradt a jövőre nézve. Vagy megismertetem őket a bőrfejűek filozófiájával, vállalva a Martens-bakancsok pucolását hajszépítés helyett, vagy elvégzek egy ELO-s fodrásztanfolyamot, így megtudom, mi az oka a loknitalanodásnak éjszakánként. Végső lehetőségként utánanézek, hogy az új módosított alaptörvényben a család fogalma alatt esik-e szó az anyák kizsákmányolásáról :) Akár benne van, akár nincs, mindenképp írok emiatt a gyámügynek. Egy házifodrászt igényelnék heti egy alkalomra szociális alapon. Vagy két új, lehetőleg kopasz gyerekre becserélném a kölköket.
Valaki? :)
