Az előző részben a felkészülésről írtam egó és szuperegó szinten, most következzen a vizsga napja.
Mivel döntésképes és felelősségteljes csemeték nevelése a végső célom (ha már jómagam nem vagyok az, gondolnom kell aggkoromra is), Nagyobbomra bíztam a választást, elkísérjem-e az NV-re, vagy otthon maradjak kényszeresen takarítani, úgyis, mint pótcselekvés.
Aznap reggel, néhány parázs vita után (mit vegyek fel, hol a diákigazolványom, a tollam és a matematikatudásom-témakörben), kölök még mindig habozik gardedámságom illetően.
Ismerve azon képességét, hogy az utolsó pillanatig halogat (Pató Pál úr unokája), mivel:
a.) elmúlik a szituáció magától.
b.) egy felelősségteljesebb személy átvállalja a döntést, így levéve a terhet vékonyka válláról
készülődni kezdtem. Végül, amint az szinte borítékolható volt, együtt indultunk. Hiába, anya csak egy van :)
Az utazás számomra külön élmény volt, mivel lányom a barátnőivel távolabb táborozott le. Egy kamasz-anya egyik ismérve, hogy olykor a háttérbe húzódik. Az én egómmal ez nem könnyű, de kölök szúrós tekintete eltántorított a közeledéstől.
Ettől függetlenül jól szórakoztam. Második fő jellenzője egy tizenéves anyjának, hogy mindig legyen nála könyv, telefon, vagy bármely olyan kütyü, mely leköti. Emlékszem, amikor még én adtam csörgőt az ő kezébe. Mára megfordult a helyzet :)
Amíg a rövid út alatt láthatatlanná kellett válnom, annál nagyobb hasznomat vette a gyerek, amint beléptünk az iskola kapuján.
Hol fogasként funkcionáltam, hol a vizes üvegét foghattam, vagy a kabalamaciját -amiről időközben kiderült, hogy túl gyerekes dolog egy NV-hez. Ám biztos vagyok abban, hogy az összes gyerek zsebében, vagy tolltartójában ott volt az amulettje, plüsse, kispárnája vagy szíve csücske. Még tőlem sem várható el, hogy talizmán nélkül vágjak neki a nagybetűs életnek.
Mivel segítőként is a háttérben kellett maradnom, megcsodálhattam az elmúlt 30 év összes tablóképét, különös tekintettel a frizuradivatra, mely Farrah Fawcett Charlie-frizurájától az Aniston által fémjelzett kapcsolat nélküli vágásig terjedt. Utazás a frufruk körül.
Végre kinyílt a nagy, sötét vasajtó (jó, egy sima beltéri ajtó volt, de kell a drámai hatás), bevonulhattak a "vizsgázni vágyó" nebulók a terembe, lelkesen, akárha vágóhídra mennének. Oda szülő nem tehette be a lábát, bár a tájékoztatóban csak a számológép kitiltásáról volt szó.
Az NV-ig hátralevő tíz percben activityztünk két padsornyi távolságból. Ha a vizsgaeredménye eléri az itteni találati arányt, sínen vagyunk. Ám ezt az utolsó köldökzsinórt is elvágták néhány perc múlva, csikorogva bezárult a nehéz vaskapu (lásd fentebb). A jövő nemzedéke az ajtón túl, a szülők toporgó generációja az ajtón innen. Néhány pillanatnyi tétovaság után -furcsa érzés volt, így gyerek nélkül- visszarázódtunk a felelőtlen és bohó felnőttlétbe. Ennek egyik előnye az, hogy mértéktelenül kávézhatunk, így nyájként indultunk az automata felé, míg fiaink és lányaink épp vért izzadtak a vizsgafeladatok felett.
Folyt. köv.
