Eljött a nap, Nagyobbom "további sorsát, hátralevő életét meghatározó"-napja (saját megfogalmazása szerint, gondolom, az iskola készítette fel ily módon a központi felvételire, a frászt hozva rá).
Családunk egyik tagja sincs megáldva a matematikában való jártassággal, így a vizsgát megelőző hetet Számországban töltöttük, kezdve az alapoktól egészen a mostanra elvárható szintig bezárólag. A geometria méltatlanul hanyagolva lett, egyrészt mivel a környéken ember nincs, aki értené (hiába, ez egy ilyen környék -a farm, ahol élünk :), másrészt enélkül is elérheti az áhított hármast. Bár az én áhítatom az ötös lett volna, de némi racionalizmussal, anélkül, hogy telhetetlennek tűnnék, kiegyeztünk a közepesben, mint teljesíthető elvárás.
Még egy anya-lánya napot is bevállaltam a szent cél érdekében, ami jobban hangzik (legalábbis a kölök elvárása szerint), mint amilyen valóban lett. Délelőtt magyaráztam, ábrázoltam, definiáltam, hajat téptem, önmagam korbácsoltam -ebben a sorrendben-, a munkaidő hátralevő részében gyerek próbateszteken esett át, míg jómagam Kengyelfutó Gyalogkakukk-tempóban próbáltam elvégezni az addig felgyülemlett tennivalóim.
Az utolsó napon a Nagy Vizsga (továbbiakban NV előtt), a mentális felkészülésre helyeztem a hangsúlyt. Erősen hónap vége lévén a kényeztető szépségápolás és masszázs helyett a "Ne parázz, kölök, mert...":
a.) már úgyis mindegy, amit nem tudsz, azt nem tudod (by Oprah)
b.) a gombóccá szorult torok és a görcs a gyomrodban nem sokat segít az információfeldolgozásban és a feladatok megoldásában (népi bölcsesség, avagy keleten a buddhista megfigyelés:)
c.) ha nem is érzed úgy, ám a tudás egy része benned van, a jelszó csak lazán (a tudatalattiban való hit, mint new age irányvonal:)
A fenti három módszer kombinálásával érdekes beszélgetéseink voltak, egy mondaton belül ellentétes tartalom, mindez mindenféle következetesség nélkül. "Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol"-érzéseim voltak kommunikációnk során.
Imígyen szakmailag és mentálisan felkészülve vártuk a NV napját, én majd 3 órát tudtam aludni az utolsó éjszakán és csak egyszer vacsoráztam, igaz, éjjel fél egy körül :)
Bár az eredeti terv az volt, hogy én változtatom meg Nagyobbom szemléletét a sorsdöntő napról, újfent bebizonyosodott, hogy létezik nálam erősebb akarat a családban. Nem is értem, miért nem vagyok hajlandó ezt elfogadni végre :)
