Bevallom, ritkán szoktam hűbelebalázs módjára blogolni, vagy véleményt nyilvánítani, erre vannak nálam kompetensebb személyek az interneten szép számmal.
Most mégis ezt teszem, lévén felvételire vagyunk kihegyezve családilag ezekben a hónapokban.
Találtam egy cikket a középiskolai felvételi vizsga eredményeiről (ami megjegyzem: javuló tendenciát mutat a tavalyihoz képest.)
Idézem az ominózus mondatot, illetve mondatokat:
"... a gyenge eredmények hátterében az állhat, hogy a szülők keveset foglalkoznak a gyerekükkel, és a diákok sem mindig motiváltak a tanulásban. "- mondja az oktatási szakérő.
"A pedagógusok és a tankönyvi anyagot összeállítók is felelősek a gyenge középiskolai írásbeli felvételiért."-érvel a gyerekek oldalán álló, a Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke.
(A teljes cikk elolvasható itt: inforadio.hu/hir/belfold/hir-547492 )
Több kérdés is felmerült bennem a cikket olvasván.
A szülők felelőssége persze elméletben teljesen ésszerű elvárás, de mit mutat a gyakorlat? Jó esetben (bár ritkábban) két dolgozó szülő nevel néhány gyereket. Így az anyagi rész rendben van, ám sajnos idő nem marad a munka mellett a gyerek felkészítésére a nagybetűs életre.
A családi idillnek még számos alfaja létezik két szülősként is, úgymint egy bérből élő, avagy egyből sem. Itt idő lenne a gyerek alapos felkészítésére, ám kedv (és ez érthető) édeskevés.
Az egyszülős családoknál szinte ugyanez a helyzet, némi nehezítettséggel, lévén egy szülő, egy bér a maximum (jó esetben némi zsebpénz a gyerektartásból.)
Nem áll szándékomban felmenteni a szülőket a felelősség alól, az okokat firtatom fennhangon.
Lássuk a büdöskölkét, aki nem elég motivált. Ez bosszantó némiképp, mivel fényes karrierre is számíthat, és 20-30 év múlva már egy hitellel (reménykedjünk, hogy nem deviza) terhelt 43 négyzetméteres lakás boldog és büszke tulajdonosának mondhatja magát, ahol két csemetéje önfeledten játszik az emeletes ágyon. Ha nagyon igyekvő a gyerek, még autója is lehet, igaz, több éves és nagygenerálra szoruló, de VAN.
És a pedagógusok ugye. Végül is ki mást hibáztatnánk, hiszen a közalkalmazotti bértábla szerint vagyonokat keresnek. Ami épp elég, hogy legalább ők motiváltak legyenek, hiszen az életük csupa móka és kacagás. Nem számít, ha több a papírmunkájuk, mint a tényleges tanítással töltött idő, az sem, ha kora estig javítják a dolgozatokat. Az ő hátuk széles, elbírja a támadásokat.
Ugyan már!
Mindenki egymásra mutogat, holott a baj gyökere nem itt van. De ez már politika és ezt valóban a szakértőkre bízom. Bár lenne végre néhány valódi szakértő is kis hazánkban.
