Minden egyes tél egyre hosszabbra nyúlik, ahogyan öregszünk a lányokkal. Épp abban az átmeneti életkorban vannak, amikor "ciki lemenni szánkózni" (by Nagyobb) és különben is inkább korcsolyáznék, az sokkal menőbb (Kisebbem szájából). A végeredmény, hogy iskola után (legszívesebben helyette is) itthon gubbasztanak. Mégcsak a szemükre sem vethetem, lévén én is ezt teszem munka után (olykor helyette:)).
Egy ideje már a csúszdaparknál sem kell megállnunk (általában itt gyűjtöttem erőt a folytatáshoz), mert az ő imidzsükbe ez már nem fér bele. Örök rejtély, hogy a cipőjükön levő komoly sármennyiség miért tartozik más megítélés alá.
Ám idén még nem volt évadnyitás, így nem tudom, milyen -korukból fakadó- meglepetésekben lesz részem ezen a tavaszon. Erről majd utólag.
A hosszú tél másik csalhatatlan jele, hogy nekiálltam hivatalos papírokat szortírozni. Mivel erre a többi évszakban nincs időm, ezért ömlesztve tárolom az összes iratot a kevésbé fontos egyebekkel. Így leltem néhány raklapnyi gyerekrajzot alkalmi és "csak úgy" kategóriában. Furcsamód a rajzolgatásból még nem nőttek ki, csak a téma változott, Kisebbem graffitisnak készül, így tagelni tanul, Nagyobbom tetoválás-terveket sző. Kézügyességét ismerve remélhetőleg ez múló hóbort a részéről :) Emellett az első ultrahangfelvételük is a kezembe akadt, amin még csak egy-egy fehér paca látható, ami még megközelítőleg sem hajaz a későbbi gyerekre. Ki sejtette akkor, hogy abból az alig kivehető foltból egyszer, illetve kétszer is majdnem felnőttek lesznek egykettőre. Persze, elméletben erre számítani lehetett, de mégis mindig meglep az idő múlása. Főként annak függvényében, mily hosszú idén a tél :)
