Majd másfél évvel ezelőtt írtam az utolsó szösszenetem, valahol elfogytak a szavak.
Most, ennyi idő után megint feltorlódtak az agyamban, így újraindul a kaland.
Némi módosítás, hogy elhagyom a Barbie-fotókat -nem volt egyszerű hetente beállítanom egy élőképet a kölkök szobájában. Akkortájt még nagy becsben voltak a plasztikbabák, ma inkább a körömlakkok, hajkiegyenesítők világában élünk. Persze van, ami nem változott. Olykor még most is szerepet cserélünk és ők anyáskodnak rajtam, hiába, szőkeségem változatlan :)
Elmarad a betű szerinti lebontás, ez is gúzsba kötött egy időben, példának okáért zs-vel kezdődő szót kettőt ismerek: zsiráf és zsabó. Mindkettő komplexebb téma lenne annál, avagy nagyon tágan értelmezett cím egy bejegyzés megírásához :)
Még nem szégyellnek velem mutatkozni az utcán, igaz, ha együtt megyünk valahova, szigorú ellenőrzésnek vetik alá gardróbom és csakis az általuk melegen ajánlott -vagyis kötelezővé tett- viseletben, sminkkel és frizurával hagyhatom el a lakást. Szerencsére már van szemük a divat világához, nem párosítják a babos kendőt csíkos zoknival, a fűzöld pulóvert ciklámenszínű inggel.
Igen, ing, mert a blúz, mint fogalom nem létezik már, ahogyan a szvetter is ősrégi (bár ezzel kapcsolatban nekem is kételyeim vannak. Nem emlékszem, hogy valaha is elhangzott tőlem ez a szó, legyen az bármely szövegkörnyezet), a kosztüm mibenlétéről épp a minap világosítottam fel őket. Ha együtt vásárolgatunk ősanyának érzem magam, de nem bibliai értelemben, inkább a korom végett. Hiába, középkorú lettem, és erre mindkét leányom emlékeztet, leginkább fennhangon a buszmegállóban :)
Azért jól tartom magam, haladok az általuk kijelölt úton. Ennek része, hogy az összes blúzom átavanzsáltam inggé és szvettert sem viselek :)
